Voltál már abban a helyzetben, hogy egy baráti találkozó után teljesen kimerülten értél haza? Úgy érezted mintha elszívták volna az összes energiádat?

Ilyenkor mindannyian feltesszük magunknak a kérdést, hogy megérte erre szánni az időnket…? Általában arra a következtetésre jutunk, hogy jobban jártunk volna, ha inkább otthon maradunk egy jó könyvvel, vagy megnézhettünk volna helyette egy filmet. Sőt néha odáig jutunk, hogy ennél a találkozónál bármi jobb lett volna…

De az ember társas lény, szüksége van a kapcsolatokra. Ezért próbálkozunk újra és újra, annak ellenére, hogy csalódás ér minket. Sokszor még akkor sem adjuk föl, amikor már sokadszorra futunk bele ugyanabba a szituációba.

Legtöbbször akkor érezzük ezt az ürességet és energiátlanságot, amikor mi adunk többet, sokkal többet a találkozón, mint amit a másiktól kaptunk. És itt elsősorban nem anyagiakról van szó, hogy például többször fizetünk, mint a másik, hanem a figyelemről.

BIZTOSAN HALLOTTÁL MÁR ARRÓL A TUDOMÁNYOS MEGFIGYELÉSRŐL, HOGY AZ ENERGIA ODA ÁRAMLIK, AHOVÁ A FIGYELEM IRÁNYUL.

Így van ez az emberi kapcsolatokban is. Akire figyelsz, annak energiát adsz. Aki pedig rád figyel, az neked ad energiát. Így jön létre egy energiakiegyenlítődés két ember között. Ha ez megtörténik, akkor feltöltődve, kisimulva érsz haza a találkozó után.

Persze nem lehet patikamérlegen méricskélni, hogy ki mennyi figyelmet adott és kapott egy beszélgetés során, de egy jól működő kapcsolatban ezt mindkét fél pontosan érzi. Természetesen lehetnek olyan időszakok, amikor az egyik fél olyan élethelyzetbe kerül, hogy több figyelmet igényel, és ha ez fordítva is működik, akkor semmi problémát nem okoz a kapcsolat szempontjából.

Amikor viszont rendszeresen arról szól a találkozó, hogy az egyik fél órákat beszél a hétköznapi apró-cseprő dolgairól, a legapróbb részletekig, majd 2 óra után felteszi a kérdést, hogy „És veled mi újság?”, akkor nem csoda, hogy a válasz: „ Nincs semmi különös…jól vagyok”

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért nem kezdi ő is elmondani, hogy mi van vele? A válasz egyszerű, azért, mert már nincs rá energiája, mert mindent felemésztett az, hogy arra koncentrált, amit a másiktól hallott. És már semmi másra nem vágyik, csak hogy haza mehessen.

NAGYON FONTOS FELADAT, HOGYHA ÉLETBEN AKARJUK TARTANI A KAPCSOLATUNKAT, AKKOR TUDNUNK KELL KÉRDEZNI!

Nem elég, ha csak azt kérdezzük a másiktól, hogy „Hogy vagy? Mi újság veled?” Mert erre legtöbbször csak a jól, vagy a rosszul szavakkal lehet válaszolni. Ha igazán érdekel minket a másik, akkor tudunk konkrétan kérdezni, hiszen tisztában vagyunk az élethelyzetével.

A sablonos kérdéseken túl lépve meg lehet kérdezni, például, hogy:

  • Mi történt a munkahelyeden, alakult valami azóta, amióta legutóbb beszéltünk?
  • Hogy áll most a párkapcsolatod? Sikerült megoldani azt a problémát, amit a múltkor említettél?
  • Tudtatok beszélni a lányoddal a kettőtök kapcsolatáról, és mire jutottatok?
  • Eldöntötted, hogy milyen irányba szakosodsz?
  • Hol szeretnél elhelyezkedni, ha végzel, van már valami elképzelésed? stb.

Ahogy láthatod a példákban, konkrét helyzetekre kérdeztem rá. Ezek azok, amelyek tovább lendítik a beszélgetést, mert nem lehet csupán igennel vagy nemmel válaszolni rájuk. Vagyis beszéltetjük a másikat!

Ehhez viszont arra van szükség, hogy képben legyünk az ő jelenlegi problémájával, illetve ő is ismerje a mi életünket. Ha ez oda vissza jól működik, akkor a találkozó mindkettőtök számára építő jellegű lesz, és örömmel fogjuk várni a következőt.

VANNAK VISZONT OLYAN KAPCSOLATOK, AMELYEK MEGÉRTEK ARRA, HOGY LEZÁRJUK ŐKET.

Vajon miből lehet észrevenni, hogy egy kapcsolat már nem vezet sehová, hanem egy energia és időrabló folyamattá vált? Vannak olyan egyértelmű jelek, amelyek jelzik, hogy ez a kapcsolat már nem sorolható a barátságok közé.

  • Amikor elkezdesz beszélni magadról és a másik félbe szakít és elkezdi mesélni a saját hasonló történetét, és utána már elfelejt visszakanyarodni a tiédre. „Ez semmi, ezt hallgasd meg…”
  • Amikor elpanaszolsz valamit, ami téged nagyon bánt, ő pedig el kezdi osztani az észt arról, hogy mit kellett volna csinálnod. „Miért hagytad, hogy így beszéljen veled? Miért nem védted meg magad?”
  • Amikor elbagatelizálja a te érzéseidet és a helyzetet „Ugyan már, eltúlzod a dolgot. Ne légy már ennyire érzékeny!”
  • Amikor azt érezteti, hogy csalódott benned. „Sokkal erősebbnek, határozottabbnak gondoltalak!”
  • Amikor elkezdi felfokozni a problémát, és a végén már neked kell vigasztalnod őt. „Úr isten, ez borzasztó, ebből már nincs kiút!”
  • Amikor bűntudatot kelt benned. „Azt ígérted, hogy ma találkozunk, és segítesz nekem ruhát választani!”

Ezek a megnyilvánulások elviszik az erődet! Lehúznak, elbizonytalanítanak, kétségeket ébresztenek önmagaddal és a saját értékességeddel szemben.

Ilyenkor érdemes megkérdezni magunktól, hogy ad-e számunkra annyit ez a kapcsolat, hogy az időnket és az energiánkat rááldozzuk. Persze magunktól is meg kell kérdezni, hogy mi mit adunk a másiknak?

Sokkal felszabadítóbb lezárni egy olyan kapcsolatot, ami már nem épít minket, mint benne maradni és kifogásokat gyártani, hogy elkerüljük a találkozót. Sokszor, ha képesek vagyunk őszintén kimondani az érzéseinket, akár még vissza is fordítható a folyamat. Persze ehhez mindig két ember kell.

A barátság és minden emberi kapcsolat lényege az, hogy „felemeljük” egymást és segítsük a másikat abban, hogy önmaga lehessen és fejlődni tudjon. Az igazi kapcsolat az, amiben nem kell szerepet játszanunk és megfelelnünk a másiknak, mert pontosan olyannak fogad el minket, amilyenek vagyunk.

Ha képesek vagyunk odafigyelni egymásra, ha őszintén érdekel az, amit a másik mond, ha együtt érzünk vele a legnehezebb helyzetben is, akkor mindketten többek leszünk a találkozás által. Csak ekkor érdemes időt és energiát áldoznunk a találkozásra!  

EZ AZ IGAZI BARÁTSÁG, AMIT SE AZ IDŐ, SE A TÁVOLSÁG NEM GYENGÍTHET MEG!

Ha szeretnél másképp ránézni a baráti kapcsolataidra, és egy másfajta szemszögből is szívesen megnéznéd a problémát, akkor érdemes letöltened a LELKÜNK KÓDJAI című ingyenes e-bookot. Ebben az írásomban példaként pont a baráti kapcsolatok problémájának rejtett üzeneteit elemzem. Valamint egy gyors és egyszerű technikát is bemutatok, amivel könnyebben tudod kezelni a napi problémákat. TÖLTSD LE MOST!

Ha kíváncsi vagy arra, hogy milyen programok, kódok befolyásolják az életünket és tudni szeretnéd, hogy honnan hozunk magunkkal ezeket, és hogyan szabadulhatunk meg tőlük, akkor a JÖVŐNK A MÚLTUNKBAN című e-bookot ajánlom figyelmedbe!  

2 válaszok
    • Nóra (Lelkünk kódjai)
      Nóra (Lelkünk kódjai) says:

      Ez egy nagyon jó kérdés! Ilyenkor sokkal nehezebb ezt megélni és megoldani is. Hiszen egy baráti kapcsolatot meg lehet szakítani, de a rokon, az mindig a családban marad.
      A közeli hozzátartozók esetén megoldás lehet ha nagyobb távolságot tartunk tőle. Ez sokszor nem a fizikai távra vonatkozik, hiszen azt nem kerülhetjük ki, hanem a lelki távolságra. Például szülők esetén nem avatjuk be őket a problémáinkba, a terveinkbe, vagyis nem tesszük ki magukat a lehúzó véleménynek. Persze mindenki arra vágyik, hogy az apa vagy az anya elismerje, értékelje, de ha ezt nem kapjuk meg, akkor nekünk kell gondoskodnunk a saját védelmünkről. Ilyenkor jobb, ha csak utólag mondunk el annyit, ami feltétlenül rá tartozik. Amikor már biztosak vagyunk saját magunkban.
      Ha pedig a párunkról van szó, akkor a legnehezebb a feladat. Ha vele szemben is megtartjuk a lelki távolságot, akkor arra rámegy a kapcsolat. Akkor pedig nincs értelme együtt maradni.
      Persze ha már ott vannak a gyerekek, akkor ez nem olyan egyszerű…
      Első lépés mindenképpen, az őszinte kommunikáció, persze a megfelelő időben, amikor a másik is vevő rá. Ki kell mondanunk, hogy mi az a mi bánt, ami sért minket. És nagyon fontos, hogy legyen következménye annak, ha nem tartja be azt amit kértünk. A lényeg, hogy súlya legyen a tetteinek, hogy érezze hogy túl ment azon a határon, amit még el tudsz fogadni.
      Persze ehhez fel kell ismernünk, hogy hol vannak a saját határaink…és ezt tudatni kell a másikkal.
      Ekkor talán elindulhat a változás, de persze ehhez is két ember kell.

      Válasz

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük