KINEK VAN IGAZA? LÉTEZIK-E EGYETEMES IGAZSÁG?
A legtöbb emberi kapcsolat, a vélemények különbségén fut zátonyra.
Van nekem egy igazságom, és van neked egy igazságod. Neked is igazad van, és nekem is igazam van. Másképp viszont, nekem sincs igazam, és neked sincs igazad. Mert miről is van szó valójában? Van egy véleményem valamiről, és neked is van, és ez a kettő nem egyezik meg egymással.
Amit mi igazságnak hívunk, az csupán a mi szemléletmódunkat tükrözi, egy adott témával kapcsolatosan. Minden élményt, amit megtapasztalunk, minden szót, amit hallunk, minden gondolatot, amit másoktól átveszünk, átengedünk a saját szűrőnkön. Ebből pedig, kialakul egy álláspont, egy vélemény a témát illetően. Ez csupán arról szól, hogy mi az én valóságom, az én igazságom ezzel kapcsolatosan.
Ezzel pedig gyakran szemben áll a Te valóságod, hiszen te teljesen más szűrőn keresztül nézed a dolgokat.
Ezt a szűröt, azok az élettapasztalatok alakították ki, amin keresztül mentünk. Ahogy nincs két azonos élet, így nincs két teljesen megegyező szűrő sem. És ez pontosan így jó. Így lehetőségünk van arra, hogy több szempontból is megvizsgáljuk a dolgokat.
Nincs tehát semmi gond a véleménykülönbségekkel.
A probléma ott kezdődik, amikor az egyik fél, vagy akár mindkettő, meg akarja győzni a másikat a saját igazáról. Erről szólnak a játszmák.
Biztosan voltál már te is úgy, hogy nem egyezett a véleményetek valamiről, egy olyan barátoddal, akit valójában nagyon kedvelsz. Ahogy hallgattad az érveit, talán csak mosolyogtál magadban, de az is lehet, hogy elgondolkoztál azon, hogy talán lehet benne igazság… Mi történt a TE igazságoddal közben? Elkezdett átalakulni, hiszen halottál valamit, ami más megvilágításba helyezte a korábbi nézőpontodat.
De az is lehet, hogy egyáltalán nem értettél vele egyet. Valószínű, hogy megpróbáltál te is érvelni, eljuttatni hozzá a saját nézőpontodat. Ennek hatására, talán elkezdett megváltozni benne az, a szemlélet, ahogy eddig vélekedett. De az is lehet, hogy nem volt vevő a te gondolataidra, és akkor úgy gondoltad, hogy elengeded ezt a helyzetet, és nem erőltetted tovább a témát.
De mi zajlott le benned, eközben? Miért hagytad abba az érvelést?
Valószínű, átfuttatott benned, az a gondolat, hogy „tényleg létfontosságú, hogy ebben a témában egyetértsünk?” És a legfontosabb kérdés, ami ilyenkor felvetődik bennünk, hogy mi a fontosabb, a harmónia, vagy az, hogy nekem legyen igazam? Ez pedig további kérdéshez vezet, hogy mennyire fontos a számomra ez a kapcsolat?
Legtöbbször ez dönti el a viták, nézeteltérések kimenetelét.

De nézzük mi a helyzet akkor, ha egy olyan valakivel nem egyezik meg a véleményed, aki nem szimpatikus neked, esetleg ki nem állhatod?
Ilyenkor elkezdtek érvelni mindketten, erőből, és elkezdődik, a versengés. Ilyenkor már régen nem az a lényeg, hogy kinek van igaza. Nem az észérvek számítanak, hanem maga a győzelem. Ez az EGO-k játszmája. A cél itt a hatalom megszerzése, a másik fölött.
Vannak emberek, akik attól töltődnek fel, hogy konfliktust generálnak. Képtelenek a békés kommunikációra, a véleménycserére, mert nekik mindenáron győzniük kell. Bármi áron! Még akkor is, ha rámegy a kapcsolatuk. Sokszor észre sem veszik, hogy mekkora kárt okoznak, vagy egyszerűen csak nem érdekli őket.
Az, hogy kinek a véleményére vagyunk vevők, függ attól is, hogy milyen érzelmi húrokat pendít meg bennünk a másik fél. Ha kedveljük, könnyebben azonosulunk az ő érveivel, és hajlandóak vagyunk átformálni a saját véleményünket azért, hogy egy köztes nézőpont jöhessen létre. Vagyis a szűrőnk az érzelmi állapotunknak megfelelően is módosulnak.
Akkor létezik-e, egyáltalán valamiféle egyetemes igazság?
Erről, mindig Mulder ügynök mondata jut eszembe az X aktákból, aki azt mondta, hogy: „Az igazság odaát van” És tényleg igaza van! Csak az odaát, a másik dimenziót jelenti. Mert az igazság, csak egy magasabb szintről látszik kristálytisztán.
Itt lent, a Földi síkon, csak vélemények vannak, szempontok, részigazságok. Hiszen, nem láthatunk minden apró részletet, ami szükséges lenne ahhoz, hogy teljes valójukban kibontakozzanak az összefüggések. Amikor véleményt alkotunk valamiről, mindig gondoljunk erre!
Ezért nagyon fontos, hogyan kommunikálunk, hogyan fogalmazzuk meg a véleményünket. Egészen más hatást kelt a másikba, ha kijelentjük, hogy “Ez, így van!”, mintha azt mondjuk, hogy “Én, ezt így gondolom.” Persze a kérdés az, hogyan építeni, vagy rombolni akarom-e ezt a kapcsolatot…
Az én igazságom, az én véleményem, és megengedem, hogy te másképp vélekedj, mint ahogy én. Mert az, a te igazságod. Én pedig elfogadom, akkor is, ha nem értek vele egyet.