“HETEDÍZIGLEN” AZ ANYÁK BŰNEI

Az első rész után úgy tartottam igazságosnak, hogy az anyák „bűneivel” folytassuk.

Bár maga a mondás abból az időszakból származik, ahol a férfié volt a főszerep, és a döntés joga, ám ez nem jelenti azt, hogy a nők nem tettek olyan dolgokat, amelyek súlyos sérülést okoztak a családi rendszerben.

Nézzünk példaként egy 4 generációs történetet, hogy lássuk, hogy a dédmama hogyan lehet hatással a többiek életére.

A dédnagymama és a dédnagyapa egymásba szeret, eljegyzik egymást. Amíg várnak az esküvőre a férfi eljárogat egy másik nőhöz, akivel csupán testi kapcsolata van. Végre megtörténik a házasságkötés, amikor is kiderül, hogy a másik nő gyermeket vár. A sors fintoraként a dédnagymama is állapotos lesz. A két kislány pár hónap eltéréssel születik meg. A dédnagymama tud a történtekről, de megtiltja a férjének, hogy tartsa a kapcsolatot a másik lányával.

Helleingeri szempontból súlyos vétség történt. A férfi gyermeke ki lett taszítva a családi rendszerből, nem kapta meg az őt megillető helyet és tiszteletet. Nézzük meg, hogy milyen programokat indíthat ez majd el az utódok életében:

• Nem várt gyermek születése: A sors megismétli önmagát, olyan gyerek fogan, akit nem terveztek előre.
• Kitaszítottság: Valaki képviseli a házasságon kívül született lányt, és ő is megéli a kitaszítottságot.
• Háromszög kapcsolatok: A leszármazottak családjában gyakori a megcsalás, vagy ők csalnak, vagy őket csalják meg.
• Komoly erkölcsi dilemma: Olyan helyzetbe kerülnek a leszármazottak párkapcsolati szinten, ahol komoly etikai döntés elé kerülnek.
• Függőség: A férfiak nem tudnak kilépni az anyai uralomból.
• Bizalmatlanság: A nők nem tudnak bízni a párjukban, gyanakvás mérgezi a kapcsolatot.
• Férfiak uralása, befolyásolása valamilyen női családtag által: Általában a nők tapasztalják meg, hogy a párjuk nem tud az anyja befolyása alól kikerülni.

Általában ezek a programok generációkon keresztül megtalálhatóak valamilyen formában. Az a tapasztalatom, hogy itt is az unokánál látszik legerőteljesebben a hatás, ugyan úgy, ahogy a nagymama cukorbetegsége is az unoka esetében jelenhet meg újra.

Nézzünk egy konkrét példát arra, hogy mi is történik ebben a családban az utódokkal:

A dédnagymama lánya: Férjhez megy, de nem szerelemből. A férj családja rideg, fontosabb számukra a kötelesség, mint a szeretet, a férj is ezt képviseli. Nagyon gyorsan állapotos lesz.

A férje: Nem tud önállósulni, az apa szigorú, tejhatalmú, nem engedi elköltözni a városból, ő behódol és elfogadja a szabályokat. Elvárás, hogy a család együtt kell hogy maradjon, nem szeretetből, hanem kötelességből.

A dédnagymama lány unokája: Teherbe esik, majd férjhez megy, viszont a férj szülei nyíltan nem fogadják el őt, betolakodónak tartják, aki el akarja venni a fiukat.

A férje: Birtokló szülők gyermeke, az anya manipulatív, erőszakos, mindenáron magához akarja kötni a fiát, folyamatosan a felesége ellen hangolja. Elköltöznek ugyan, de távolról is uralkodik rajta, ő pedig behódol, fontosabb számára az anyának való megfelelés, mint a saját családja.

A dédnagymama dédunokája: Hosszabb együttélés után megy férjhez a párjához. A férj szülei részéről a látszólagos elfogadást többszöri nyílt és burkolt kritika teszi tönkre. A házasságkötés után nyíltan uralmivá válik a helyzet, és a férjet is a hatalom átvételére buzdítják. Ez tulajdonképpen az anya akaratának, a feleségre történő ráerőszakolásáról szól, amiben a férjé a közvetítő szerep.  A lány nem tűri, inkább elválik.

A férje: A szülei uralják, magukhoz akarják kötni a fiukat, érzelmi zsarolással nyomást gyakorolnak rá, ő pedig nem látja át, emiatt nem is tud leválni. Hiába élnek távol, olyan mélyen benne van a szülőknek való megfelelési vágy, hogy még a házasságát is hagyja tönkre menni emiatt.

NÉZZÜK MEG, HOGY MILYEN MINTÁKAT TUDUNK FELISMERNI EBBEN A PÉLDÁBAN:

• Kitaszítottság: A lány utódok megélik azt, hogy a férj családja nem fogadja be őket, emlékeztetve a családot a dédnagyapa házasságon kívül született lányának kitaszítottságára.
• Birtoklás: Az anyák, az anyósok, a nők erőszakosak, birtoklóak, uralják a férfit a fiukat, emlékeztetve a családot a dédnagymama általi uralomra, erőszakosságra.
• Befolyásolhatóság: A férjek hagyják magukat az anyjuk által uralni, nem állnak ki a párjuk mellett, emlékeztetve a családot a dédnagyapa behódolására.

Vajon van-e megoldás, kiút ebből a helyzetből?

Minden generáció bevállal valamit a múltból, hogy felismerhetővé váljon a minta és lehetővé váljon a rendeződés. A lényeg, hogy a család emlékezzen arra, ami a múltban történt, és elismerje a vétket. Ilyenkor egy családállítás lehetőséget teremthet arra, hogy megjelenítsünk mindenkit, aki a történet szempontjából érintett volt és megfelelő oldó mondatok segítségével feloldjuk a megkövesedett fájdalmakat. Itt lehetőség van arra is, hogy elismerjük azoknak a szereplőknek a családhoz való tartozását, akik ki lettek taszítva, és minden érintettnek biztosítsuk az őt megillető helyet és tiszteletet a családi rendszerben. Lezárásképpen pedig visszaadjuk a felelősséget annak, aki elkövette a vétséget, hogy végre a leszármazottak a saját életük felé tudjanak fordulni.

Ekkor megnyugvás keletkezik a családi lélekben, helyükre kerülnek azok a szereplők is, akik már rég nincsenek közöttünk és kibontakozhat egy új élet lehetősége mindazok számára, akik eddig valamilyen módon ezt a mintát képviselték.

Amennyiben szeretnéd részletesebben megismerni, hogy milyen programokat hozunk magunkkal akkor a JÖVŐNK A MÚLTUNKBAN című e-bookot ajánlom figyelmedbe.