Mielőtt belevágnánk a tanulásba, szeretnék neked elmesélni egy személyes történetet, ami megalapozta mindazt, amit az életről, a sorsról, a karmáról gondolok, és ami bár akkor még nem tudtam, de elindított a sorsom útján.

13 éves koromban egy látszólag véletlen esemény hatására feltárult előttem az, hogy hogyan működik a világ körülöttünk. Ez a 70-es évek elején történt.

Abban az időben azok a fogalmak, hogy sors, karma, előző életek még ismeretlenek voltak a hétköznapi ember számára, hát még nekem, aki akkor még tényleg gyerek voltam.

Egy olyan eseményláncolat tanúja, és átélője lehettem, ami után már teljesen másképp néztem a körülöttem zajló eseményeket, és felismertem az ok-okozat törvény működését.

De lássuk a történetet:

Az iskola után, gyakran töltöttem a nagymamámnál a délutánokat. Ő egy társasházban élt, aminek hatalmas közös udvara volt. Ez tökéletes lehetőséget biztosított számomra a szabad őráim eltöltéséhez. Egyik osztálytársammal, aki a közelben lakott néha együtt játszottunk itt. Egyik alkalommal a lépcsőn ugráltunk, amikor ő elesett és nagyon beütötte a karját. Én nem mertem szólni a nagymamámnak, ő pedig sírva haza ment. Másnap tudtuk meg, hogy eltört a csuklója, méghozzá mind a két csont. Bűntudatom volt, pedig nem én okoztam a balesetet. Viszont nem szóltam a nagymamámnak. Attól féltem, hogy engem fognak majd okolni, rám fognak haragudni a történtek miatt.

Pár héttel később egy sport szakkörön kidobóst játszottunk, és hogy ne találjanak el minket, többen behúzódtunk az öltöző ajtajába. Amikor fordult a játék iránya, mindannyian kirohantunk onnan. Ekkor én elbotlottam Edit barátnőm lábában. Eltört az orsócsont a karomban. Helyretétel bódítás közben, majd gipsz.

Szintén pár héttel később, egy testnevelés órán fociztunk. Egy osztálytársam, nevezzük Mártinak, a nagy lendület közepette megrúgta Edit barátnőm kezét és eltört a hüvelykujja. Persze neki is be kellet gipszelni az egész karját.

Újabb pár hét következett. Megint tornaórán voltunk, ahol ismét fociztunk. Márti volt a kapus. Egyszer rosszul védett ki egy labdát, és a nagy lendület következtében hátra tört a hüvelykujja. Ő már fáslival megúszta.

Ez a baleset volt az utlsó, és ezzel le is csengett az egész folyamat. Úgy, mint amikor a tóba dobott kő hatására lassan lecsendesülnek a hullámok.

Egy láncolat minden lépésénél jól látható az ok és az okozat. Minden résztvevő, egy korábbi tette következményét tapasztalja meg.

Akkor döbbentem rá, hogy minden tettünknek következménye van. Annak is, ha megteszünk valamit és annak is, ha nem.

Megértettem, hogy események láncolatát indítjuk el a döntéseinkkel, a lépéseinkkel.

Soha többé nem tudtam az eseményeket, élettörténeteket csupán önmagukban szemlélni. Bármilyen helyzetbe botlottam az életem során, az első kérdésem az volt, hogy vajon mi előzte ezt meg?

Mi lehet az oka annak, ha valakit elhagynak, megcsalnak, ha kirúgják a munkahelyéről, ha anyagi vesztesség éri, ha balesetet szenved, ha elveszíti azt, akit szeretett, és még sorolhatnám.

Ettől kezdve az hajtott előre, hogy meg tudjam fejteni azokat az okokat, amik a háttérben rejtőznek, hogy értelmet találjak ebben a földi létben.

Láttam gyerekként a kiegyenlítődés folyamatát, és azt is felismertem akkor, hogy ahogy haladtunk előre, egyre kisebb volt a sérülés mértéke. Harminc évvel később a családállítás kapcsán értettem meg ennek az okát.

Bert Hellinger szerint a rosszat, is vissza kell adni, de mindig kevesebbel kell kiegyenlíteni. Már a Bibliában is benne van a mondás, „Hogyha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” Vagyis mindenképpen vissza kell „dobni”. De nem a fogat-fogért a cél, hanem csupán a tanulás. Ehhez pedig elegendő a kisebb „büntetés” is. Márpedig tanulni, fejlődni csak a saját tapasztalatunk alapján tudunk.

Persze ha nem tanulunk, akkor jön a betonfal…

Bármit teszünk, annak hatása van az életünkre. Mondhatjuk úgy is, hogy mi magunk vonzzuk be a kiegyenlítődést ilyenkor. A mai korban nagyon felgyorsult a rendeződés folyamata. Szinte azonnal megtapasztaljuk a tetteink, sőt a gondolataink következményeit.

De vannak olyan hibák, ki nem egyenlített számlák, amiket korábbról hozunk. Az előző életeinkből. A megmagyarázhatatlan és érthetetlen életesemények oka általában oda nyúlik vissza. Ezt nevezzük karmának. Ezt viszont már nem olyan egyszerű felismerni, hiszen a leszületésünk előtt keresztül mentünk a felejtés folyóján, hogy látszólag tiszta lappal indulhassunk ebbe az életbe.

Most talán azt kérdezed, hogy „de miért?”. Azért, mert ha előre tudnád, hogy el fogsz esni, akkor leülnél. Ekkor viszont nem történne meg se a kiegyenlítődés, se a tanulás.

Márpedig azért születünk le újra és újra, hogy fejlődjünk. Ez az igazi értelme ennek a földi létnek!