SZÉGYEN KEZELÉS VAGY SZÉGYENKEZÉS. TIÉD A DÖNTÉS!

Mi is a szégyen?

Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor egy helyzetben legszívesebben a föld alá süllyednénk, szinte megsemmisülünk. Ekkor azt gondoljuk, hogy hibáztunk, hogy olyat tettünk, amellyel mások előtt nevetségessé váltunk. Értéktelennek, ostobának, szánalmasnak és szeretetre méltatlannak érezzük magunkat.

De álljon itt egy definíció Brené Brown szégyenkutatótól:

„A szégyen az a rendkívül fájdalmas érzés, vagy tapasztalat, amely annak nyomán alakul ki, hogy elhisszük hibásak, selejtesek vagyunk, és emiatt nem vagyunk méltóak a szeretetre és a valahová tartozásra.”

Hiába mondják mások, hogy ne is törődj vele, semmiség, nem tudunk túl lépni rajta. Ez az érzés a legősibb emberi érzés, amely nagyon mélyen gyökerezik mindannyiunk tudattalanjában. Egyedül azok nem ismerik, akik nem képesek az empátiára, és az emberi kapcsolatokra.

Vajon hol gyökerezik a szégyenkezés a jelen életünkben?

Már a születésünktől kezdve szabályozott keretek között élünk.

Kezdetben a szüleink és a család tanította meg nekünk azt, hogy mit szabad és mit nem szabad tennünk. Ha „szót fogadtunk” akkor OK voltunk, ha nem akkor esetleg ki is mondták, hogy „szégyelld magad”. Ezt pedig gyakran követte az elfordulás, a büntetés, vagy a szeretetmegvonás.

Ebből hamar rájöttünk, hogyha elfogadjuk a szabályokat és be is tartjuk őket, akkor jók vagyunk, ha nem akkor rosszak. Vagyis alkalmazkodnunk kell ahhoz, hogy elfogadjanak minket. Aki nem áll be a sorba azt kiközösítik.

Márpedig ez az ősi időkben egyenlő volt a halállal. Ha valakit kiközösített a törzs, kevés esélye volt az életben maradásra. Ezt a zsigeri félelmet hordozzuk magunkban mindnyájan akkor is, ha nem vagyunk ennek tudatában és lázadunk a szabályok ellen.

Az iskolás korban tovább fokozódnak az elvárások, hiszen már sokkal több embernek kell megfelelnünk. Tanároknak, osztálytársaknak, az iskolai közösségnek, na meg persze a szüleinknek továbbra is.

Ami pedig még tovább nehezíti a dolgot, hogy teljesen mást tart helyesnek és elfogadhatónak a felnőtt társadalom, mint a gyermek-diák közösség. Ezért van, hogy a kitűnő tanuló megkapja a tanárok elismerését, míg a társai strébernek nevezik. A deviáns diákot viszont isteníti a diákok egy része, a pedagógusok pedig legszívesebben eltanácsolnák az iskolából.

Vagyis ami az egyik csoportban elismerést vált ki, az a másik csapatban szégyent generál. Egy diák még nem rendelkezik stabil önképpel, hogy ne okozzon nála belső problémát, feszültséget, meghasonlottságot ez a kettős elvárás.

Ami érdekes, hogy a tanárok által megszégyenített diákot legtöbbször a társai is céltáblának használják. Itt nem működik a kettős értékrend. A felnőtt szava ezek szerint sokkal többet jelent. Ezért kerül gyakran peremhelyzetbe az a diák, akit megszégyenítenek az osztály előtt.

Ez a viselkedés általában a gyerek képességeit, hiányosságait veszi célba. Amiről pedig sokszor ő maga nem is tehet. Ez a tanári viselkedés, ami sajnos nagyon gyakori manapság, életre szóló károkat okozhat a diákok életében.

Ebből következik, hogy elhiszik, hogy ők kevesebbet érnek másoknál, és emiatt leértékelik önmagukat. Nem hiszik el hogy ők szerethetőek, hiszen van valami, amiben nem elég jók a társaikhoz mérten. És bekerülnek egy ördögi körbe.

Henry Ford szerint: „Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.”

Szülőként pedig, hogyha ha a gyermeked nem alkalmazkodik jól a szabályokhoz, vagy nem tud beilleszkedni, akkor Te is megéled a megszégyenülést. Nem vagy jó anya, apa, ha nem tudtál jól teljesítő és jól szocializálódó gyermeket nevelni.

Származik valami előnyünk ebből?

Sokan azt gondolják, hogy ez az előnyünkre válik, hiszen ezáltal még keményebben fogunk dolgozni, hogy ezt elkerüljük. A kutatások viszont azt igazolják, hogy a szégyen inkább destruktív és önpusztító viselkedésre hajlamosít.

Persze van, amikor a szégyen arra sarkall, hogy még tökéletesebbek legyünk, mert úgy gondoljuk, hogy akkor elkerüljük a megszégyenülést. Ez viszont NEM az egészséges teljesítményről szól! Ennek hátterében az a hit áll, hogyha tökéletesen élünk, tökéletesen nézünk ki és tökéletesen cselekszünk, akkor elkerülhetjük a hibáztatásból, az ítélkezésből és a szégyenből fakadó fájdalmat.

Csakhogy ez nem véd meg tőle, csupán egyenes út az önfeladáshoz és a kiégéshez. Ráadásul ilyenkor elidegenedést érzünk másoktól, és hajszolni kezdjük a megbecsülést, valamint sokkal hajlamosabbak vagyunk az önpusztító viselkedésre.

Hogyan viselkedünk, ha megszégyenítenek minket?

Dr. Linda Hartling szerint háromféleképpen reagálunk, ha olyan helyzetbe kerülünk, ami szégyenkezést vált ki belőlünk:

1. Elmozdulás: Ilyenkor menekülőre fogjuk, visszahúzódunk, elrejtőzünk, elnémulunk és titkolózunk.
2. Ellene mozdulás: Ekkor agresszívvá válunk, igyekszünk átvenni a hatalmat és a szégyenre megszégyenítéssel reagálunk.
3. Felé mozdulás: ekkor a másik kedvében akarunk járni és próbáljuk kibékíteni, megenyhíteni őt. Ez abban is megmutatkozhat, hogy úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna, vagy esetleg elpoénkodjuk a dolgot.

Ahhoz hogy képessé válj a szégyen kezelésére, fontos hogy feltedd magadnak a következő kérdéseket. Ehhez képzelj el egy olyan helyzetet, amikor átélted ezt az érzést.

• Mi volt az első reakciód?
• Mi volt az első gondolatod?
• A szégyenen kívül milyen érzés volt még benned?

Például: a szégyen pillanatában szinte lefagytál, dermedten álltál és szóhoz sem jutottál a döbbenettől. Az első gondolatod az volt, hogy „egy nagy nulla vagyok, sosem leszek elég jó”.

A megszégyenítettségből eljutottál egy önmagadról alkotott negatív ítéletig. És az a legnagyobb baj, hogy ezt az érzést, már ki is terjesztetted a jövőre.

Van-e kiút a szégyen fogságából?

Ahhoz hogy megértsd, hogy hogyan is lehet kikecmeregni ebből a csapda helyzetből, válaszolj a következő kérdésekre:

• Mi az a végső érzés, ahová eljutsz egy megszégyenítés során?
• Hogyan jellemzed magad ilyenkor?
• Milyen érzés van benned a megszégyenülést követően, miután magadhoz tértél? 
• Kinek szoktad kimondani a benned zakatoló gondolatokat, érzéseket?
• Vajon mi lenne a legbátrabb dolog, amit magadért tehetnél ilyenkor?

Brené Brown több mint tíz évig kutatta a megoldást és rájött, hogy azok az emberek, akik jól tudják kezelni a szégyenérzetet a következő tulajdonságokkal rendelkeznek:

1. Ismerik a szégyen működését és azt is, hogy milyen elvárások, helyzetek indítják be náluk ezt az érzést.
2. Tudatos kritikával néznek szembe az eseményekkel és megvizsgálják annak valóság tartamát.
3. Tisztában vannak azzal, hogy a tökéletlenség nem egyenlő az alkalmatlansággal és a méltatlansággal.
4. Képesek arra, hogy megosszák a történetüket azzal, akiben megbíznak.
5. Tudnak beszélni az érzéseikről, a szégyenről anélkül, hogy kikerülnék a „szégyen” szó használatát.
6. Mernek segítséget kérni, ha szükségük van rá.

Záró gondolatok

Ahhoz, hogy képesek legyünk egészségesen kezelni a szégyen érzését foglalkoznunk kell vele. Mindaddig, amíg nem értjük meg a működését, ő ural minket. A külvilágból érkező manipuláció legtöbbször a bennünk lévő szégyenre fűződik rá.

Tudom nem egyszerű ezzel szembenézni, és nem is szűnik meg egy pillanat alatt, de megéri foglalkozni vele. Nem mindegy, hogy hogyan éljük az életünket és milyen tudatszinten működünk a hétköznapokban.

Ha sikerül kezelnünk a szégyen érzését, és nem hagyjuk, hogy lehúzzon minket, akkor képesek leszünk feljebb emelkedni egy magasabb rezgésszintre.

Ekkor pedig egy új valóság, egy új világ tárul ki előttünk.

Kitartást kívánok hozzá mindenkinek!

Ha szeretnéd megérteni hogy milyen rejtett üzenetei vannak az életünk eseményeinek, és szeretnél megismerkedni egy gyors stresszoldó technikával, akkor érdemes letöltened a LELKÜNK KÓDJAI című ingyenes e-bookot.

Ha kíváncsi vagy arra, hogy milyen programok, kódok befolyásolják az életünket és tudni szeretnéd, hogy honnan hozunk magunkkal ezeket, és hogyan szabadulhatunk meg tőlük, akkor a JÖVŐNK A MÚLTUNKBAN című e-bookot ajánlom figyelmedbe!