EGY KÜLÖNLEGES UTAZÁSRA SZERETNÉLEK MEGHÍVNI,

EGY KÜLÖNLEGES EMBERREL,

AKI TE MAGAD VAGY!

Ez az út befelé vezet, önmagadba, a múltadba, azért hogy egy új jövőt teremts magadnak!

Az úton neked kell végigmenni, de nem leszel egyedül, én tartom előtted a lámpást, hogy megvilágítsam számodra a következő lépést.

Tekints úgy erre az egész utazásra úgy, mint egy játékra. Állj hozzá nyitottan, kíváncsian, és majd meglátod hová vezet…

Az első lehetőség

Végig mész sorban a kártyákon, minden lépcsőfoknál megállva, időt adva magadnak arra, hogy elgondolkozz a kérdéseken. Keresd meg a saját válaszodat és ne zavarjon össze, ha több akár egymásnak ellentmondó gondolataid is vannak a témával kapcsolatosan. Ha megszületett benned a saját igazságod, ami akár  egy pár órát, vagy napot is igénybe vehet, akkor lépj csak tovább.

Olvasd el a kérdéshez kapcsolódó gondolatokat is, amelyek további kérdéseket és gondolatokat vetnek majd fel. Az összetartozó kérdések, és gondolatok sorszáma megegyezik. A megértéshez mindenképpen adj magadnak annyi időt, amennyit szükségesnek érzel. Ha csak végig rohansz a kérdéseken és a válaszokon, akkor csak az agyad kapja meg az információt, és nem lesz akkor eredménye az utazásnak. Ahhoz hogy valami bennünk mélyen érzelmileg is elinduljon, idő kell!

Tudom, ebben a rohanó világban ebből van a legkevesebb!

De mi értelme van ennek az egésznek, ha csak átsiklunk a lényeg felett, ahelyett hogy élnénk itt és most?

A második lehetőség

Ha kevés időd van, akkor sem kell lemondanod erről az utazásról. Ilyenkor úgy is használhatod ezt a rendszert, hogy csak egy kártyát választasz ki a többi közül. Ilyenkor viszont mindig fogalmazz meg egy problémát, amire választ szeretnél kapni. Soha ne tegyél föl eldöntendő kérdést, mert arra nem fogsz rá választ kapni! A válaszok befelé visznek, megmutatva azt, hogy benned magadban mi az a problémakör, amire az aktuális nehézség rá tud fűződni. Vagyis miért vonzod be ezeket az eseményeket. Mutatok egy pár példát, arra vonatkozóan, hogy hogyan tedd fel a a kérdéseket: :

  • Mi az a kérdés, ami közelebb visz a párkapcsolati problémám megértéséhez?
  • Mi az oka annak, hogy nem találok megfelelő társat magamnak?
  • Mi akadályozza a sikereimet a hivatásomban?
  • Mi a legfőbb probléma jelenleg az életemben?
  • Mi az az aktuális probléma, amivel ebben az évben, hónapban, stb. foglalkoznom kell?
  • Mi üzensz most nekem?

Minden kérdés abba az irányba visz, hogy megmutassa, hogy mi az a belső problémakör, ami most aktív az életedben. Ha ezzel képes vagy szembesülni, akkor megérthetsz valamit, ami ki tud mozdítani téged egy megrekedt helyzetből.

Ez az utazás csak rólad szó, a Te belső igazságodról! Nincs jó vagy rossz válasz a kérdésekre. Minden válasz ami benned megfogalmazódik pontosan úgy tökéletes ahogy van! Nem kell senkinek megfelelned, hagyd hátra a szerepeidet. Engedd, hogy a világ most nélküled rohanjon tovább!

Készen állsz? Akkor vágjunk bele!

  • Első lépésként dönts el, hogy melyik lehetőséget szeretnéd most kipróbálni.

  • Érkezz meg önmagadba, a belső csendedbe, a saját világodba. Ehhez csukd le a szemed, és vegyél pár mély, lassú lélegzetet.

  • És ha megérkeztél önmagadba, akkor tedd föl azt a kérdést, ami jelenleg a legjobban foglalkoztat.

  • Nyisd ki a szemed, és írd le, pontosan úgy, ahogy megfogalmazódott benned!

  • Most hozd a látóteredbe az összes kártyát, de ne fókuszálj rá, NE olvasd el őket, csak tudd hogy ott vannak előtted.

  • Helyezed középre a nyilat, és csukd le újra a szemed.

  • Most pedig kezdd el lassan mozgatni az egeret felette, jobbra-balra, fel le, körkörösen, vagy ahogy éppen jön,  és amikor úgy érzed, akkor kattints egyet. És nyisd ki a szemed.

  • Ha érintőképernyőn dolgozol, akkor az ujjadat mozgasd a tablet, vagy a telefon fölött, anélkül, hogy hozzáérnél, és amikor úgy érzed kész vagy, akkor érintsd meg valahol a kijelzőt.

  • Olvasd el a kérdést, és gondolkozz el rajta!

Ahhoz is adok egy kis segítséget, hogy mire is figyelj az értelmezésnél. Ezeket a válaszokat is leírhatod magadnak, hogy később vissza tudd keresni.

Ha utólag eszedbe jut még bármi, nyugodtan egészítsd ki.

Mandala

  • Mi volt az első gondolatod, érzésed, amikor elolvastad a kérdést?

  • Hogyan függ össze ez a kérdés a tiéddel?

  • És most ha összehozod a kettőt, mit gondolsz?

  • Mi jutott még eszedbe ezzel kapcsolatosan?

  • Ki jutott eszedbe, kihez kötődik maga a probléma?

  • Kapcsolódik ez a kérdés valamilyen más típusú problémádhoz is?

  • Írj le minden gondolatot, ami eszedbe jutott.

Mandala

Most pedig keresd ki a kártya sorszámát a táblázatból! Kattints rá, és a lenyíló ablakban olvasd el a kérdésedhez kötődő gondolatokat.

Kösd össze a saját kérdéseddel, talál meg az összefüggést a kettő között. Az előző kérdéseket nyugodtan alkalmazhatod erre is.

Adj magadnak időt, hagyd, hogy megszülessen benned a saját válaszod. Lehet, hogy el kell telnie pár napnak ahhoz, hogy világossá váljanak a válaszok, ezért pár nap után olvasd vissza azt, amit leírtál, és gondolkodj el újra a kérdésen.

Kívánok neked felismerésekben gazdag utazást! Sok szeretettel.

Most pedig következzenek a kártyákhoz kapcsolódó gondolatok!

1. kérdés

Amikor kiválasztasz magad számára egy terepautát vagy egy szellemi vezetőt, az a Te döntésed, a Te választásod. Valami hozzá vezet, és mivel nincsenek, véletlenek dolgotok van egymással. Viszont bármit mond is neked, azt a saját belső szűrődön kell, hogy átengedd. Neked kell rá igent, vagy nemet mondanod önmagadban. Csak Te tudhatod, hogy mi a Te igazságod. Ő csupán egy katalizátor, aki segít ezt a belső tudást felismerni. Sose higgy el semmit csak azért, mert valaki olyan mondja, akit többre tartasz magadnál. A saját életed vezetője csak te lehetsz. Az igazság benned van, de néha kell valaki, aki ezt kimondja. Ez a feladata a segítőknek.

2. kérdés

Folytassuk tovább egy kicsit a kérdéseket.

Arra számítasz, hogy a dolgok tökéletesen alakulnak, vagy arra, hogy valami mindig elromlik majd?

Azt várod, hogy szeretve leszel, vagy arra számítasz, hogy megbántanak?

Azt várod, hogy gazdag leszel, vagy azt, hogy a szegénység mindig is a te sorsod lesz?

Azt várod, hogy az út, amin jársz egyre könnyebb lesz, vagy azt, hogy küzdelemmel teli?

Az, ahogy az életedhez viszonyulsz, az a saját belső elvárásaidtól függ. Ezek pedig önmagukban se nem jók, se nem rosszak. A kérdés csak az, hogy mit teremtesz velük? Amit elhiszel, csak azt tudod teremteni. A hit makacs dolog, és nagyon nehéz megváltoztatni.

Ha azt hiszed, hogy az élet nehéz, akkor tényleg nehéz helyzeteket fogsz bevonzani magadnak. Ha azt hiszed, hogy minden pasi szemét, és csak ki akar használni, akkor csak olyat tudsz bevonzani, aki pontosan így viszonyul majd hozzád.

És tudod miért? Azért, hogy igazad legyen! Mert ez adja a biztonságot a számodra, mert ez kiszámítható! Így nem fogsz csalódni!

Igaz, boldog se leszel… de legalább azt mondhatod, hogy én megmondtam! Látod, hogy igazam volt?!

Minden gondolatodnak energiája van, amit kisugárzol magadból, és magadhoz vonzod azt, ami erre rezonál. Ahhoz, hogy mást vonzz be, először benned kell létrejönni a változásnak. Nem könnyű!

Ajánlok neked egy egyszerű módszert, ha van kedved, próbáld ki.

Úgy nevezik, hogy nyitott kérdés. Írok, egy pár példát, hogy ráérezz a lényegére:

  • Mi van akkor, ha van olyan férfi, akinek pontosan ÉN kellek…?
  • Mi lenne, ha csak egy napra megengedném magamnak, hogy valami másképp történjen, mint ahogy eddig…?
  • Mit tanácsolna a 10 évvel idősebb énem, ha most itt állna mellettem…?
  • Mi a vicces, ebben a helyzetben…?

Ezek a kérdések kinyitnak egy ajtót. Azzal, hogy megkérdezel magadtól valamit, és nem válaszolsz rá zsigerből, egy pillanatnyi rövidzárlat keletkezik a hitrendszeredben. Ezután újra indul a rendszer, de ez a kérdés már gyökeret eresztett benned, és egyre többször fog felbukkanni, míg a végén valami el kezd megváltozni benned és körülötted.

Ezek az apró változások pedig újabb repedéseket okoznak majd a régi megrögzült hitrendszereden, és el kezd beszivárogni valami új.

Ez pedig egyre több változást hoz majd az életedbe, önmagát gerjesztő folyamatként.

Meg tudod engedni magadnak a változást?

3. kérdés

Az hogy mit vársz önmagadtól, és az hogy hol van a te viszonyítási pontod, tulajdonképpen összefügg egymással.

Az hogy itt a jelenben hogyan viszonyulsz önmagadhoz, az függ attól a sok tapasztalástól, amit az eddigi életed során átéltél. De a legfontosabb mégis az az elvárás, amit a szüleid ültettek el benned még gyerekkorodban. Amikor még kicsi voltál és védtelen, akkor a család jelentette számodra a viszonyítási pontot. A túlélésed függött attól, hogy beilleszkedj abba a környezetbe, amibe beleszülettél. Ezért az évek során átvetted a szüleid erkölcsi és viselkedési normáit, és megpróbáltál megfelelni azoknak a szabályoknak, amelyeket ők vártak el tőled.

Ezek olyan mélyen beléd ivódtak, hogy egy idő után már az ő jelenlétük nélkül is ezek határozták meg az életedet, a viselkedésedet.

Amikor pedig elérkeztél a serdülő korba lázadtál minden ellen, amit a szüleid képviseltek. Elhatároztad, hogy Te majd másképp csinálod! Azután teltek az évek, jött a párkapcsolat, esetleg a gyerek is, és egy feszült helyzetben egy kirohanásod után felismerted, hogy: „Pont úgy reagáltam, ahogy az anyám!”.

És ez az a pont ahol van lehetőségünk változtatni!

De ehhez szembe kell néznünk az örökségünkkel, fel kell ismerni, hogy honnan hozzuk ezeket a mély beidegződéseket.

4. kérdés

Gondolom, ahogy elolvastad a kérdést, kapásból rávágtad, hogy téged bizony nem szolgálnak az elvárásaid!

Ez egy nagyon mélyen gyökerező reakció, hiszen amikor elvárnak tőlünk valamit, az hatalmas nyomással nehezedik ránk, és ettől rosszul érezzük magunkat. Már magában a szóban is benne van a kényszer, hogy nem szabad akaratból cselekszünk. Hiszen az elvárásnak meg kell felelni!

De mi van akkor, ha én állok mindkét oldalon? Én vagyok az, aki elvár valamit, és az is, aki próbál megfelelni ennek. Ez a legnehezebb dolog!

Tudjuk, hogy ezek a belső elvárások a gyerekkorunkból származnak, a szüleink kimondott, és ki nem mondott szabályai váltak belsővé bennünk. És mi sokkal szigorúbb bírái vagyunk saját magunknak, mint bárki más!

De nézzük meg kicsit mélyebben milyen belső kényszernek engedelmeskedünk?

Az, hogy elvárunk magunktól valamit ez csupán egy belső igényt jelent, és egyáltalán nem biztos, hogy ez negatív. Lehet önmagaddal szemben elvárás az ápoltság, az őszinteség, a becsületesség, a tudás és még sorolhatnám. Persze vannak olyan elvárások, amelyek már gátolnak minket. Ilyen lehet például a túlzott maximalizmus, a kényszeresség, vagy akár az, hogy nekem mindig jól kell döntenem. Ugye érzed a különbséget?

Tulajdonképpen ezzel a kérdéssel pontosan az volt a célom, hogy próbáld felfedezni azokat az elvárásokat, amelyek gátolják a boldogságodat, és találd meg azokat, amelyek segítenek megteremteni azt az életet, amire vágysz.

Nyugodtan folytasd tovább ezek feltárását, hiszen ezek felismerése segít majd ahhoz, hogy új életet teremts magadnak.

5. kérdés

A saját valóságodat annak megfelelően teremted, hogy melyik személyiségrészed dominál éppen.

Mielőtt azt hinnénk, hogy a gyermeki énünk csupán életünk első szakaszát jellemezheti, nézzük meg mit is jelent ez a létállapot tulajdonképpen.

Amikor gyermeki létállapotban vagyunk, akkor azt várjuk, hogy mások elégítsék ki a szükségleteinket, mások gondoskodjanak a jóllétünkről, vagyis elvárjuk a másik fél maximális támogatását. Amikor szülői létállapotban vagyunk, akkor mi akarunk gondoskodni a másikról, elfelejtve esetleg azt is, hogy ő egy önálló felnőtt személyiség. Ezek alapján el tudjuk képzelni, hogy milyen komoly problémát teremthet ez a helyzet egy párkapcsolatban, ahol a cél a fejlődés két felnőtt ember egyenrangú társulása lenne.

Gyermeki létállapotból olyan helyzeteket teremtünk magunk köré, ami ezt erősíti. Vagyis szülőt vonzunk be az életünkbe, társ helyett. Szülői létállapotban pedig csak olyan élethelyzet keletkezhet, ahol nekünk kell felvállalnunk a gondoskodó fél szerepét, a másik pedig passzív állapotban él mellettünk. Sokszor jelzik a nők, hogy nekik 2 gyerek mellett még egy harmadikról is kell gondoskodni, aki a férjük. Vajon mi történik ilyenkor? Ha a szülői énünk dominál, akkor azt a férfit tudjuk csak bevonzani, aki passzol ehhez a hozzáálláshoz. Tehát, ha változást akarunk, akkor nekünk kell változni!

De mi a helyzet a sérült gyermeki Énnel? Az alapvető gyermeki sérülésünk, ha nem kapunk elég szeretetet, elég törődést, gondoskodást, figyelmet a szüleinktől. Ilyenkor felnőttként ezt szeretnénk a férjünktől, feleségünktől megkapni, minden áron. Olyan, mintha beleragadtunk volna abba az életkorba, amikor ezt a sérülést megéltük. Emiatt nem tudunk felnőttként kapcsolódni.

Ha olyan partner jön be az életünkbe, aki ki tudja elégíteni ezt az igényt, akkor megnyugszunk, és elkezdünk felnőni, és talán egy idő után képessé válunk arra, hogy egyenrangú társként vegyünk részt a párkapcsolatunkban.

Gyakrabban előfordul elő azonban, hogy a társ megunja a szülői szerepet, és kivonul a kapcsolatból. Lehet, hogy ez csupán lelkileg történik meg, de akár válással is végződhet. Ilyenkor jön elő az áldozati Én, aki azt éli meg, hogy megint elhagytak, megint nem szeretnek, szerencsétlen vagyok, aki senkinek sem kell, aki sosem kaphatja meg azt, amire vágyik.

Ebből az érzésből teremtve a világunkat nem nehéz kitalálni, hogy mit vonzunk be magunknak.  Ez egy ördögi kör, amikor a sors ismétli önmagát.

Egyedüli esély a kilépésre, ha felismerjük, hogy mi zajlik bennünk, és tudatosan megváltoztatjuk a hozzáállásunkat önmagunkhoz, a környezetünkhöz, az életünkhöz.

Fel kell nőnünk, és megtalálni azt a szuverén ÉN-t önmagunkban, aki képes önállóan dönteni,  függetleníteni magát mások véleményétől, elvárásától, aki tisztában van önmagával, a vágyaival, és ezáltal meg tudja teremti magának azt az életet, amit szeretne megtapasztalni ezen a földi síkon.

6. kérdés

Él a köztudatban egy nagyon mélyen gyökerező hiedelem, hogy szenvedni kell ahhoz, hogy előre jussunk az életben.

Sok olyan mondásunk van, ami erre utal. Gondolom te is találkoztál hasonló kifejezésekkel:

  • Semmit nem adnak ingyen!
  • Mindenért meg kell küzdeni!
  • A siker nem pottyan az öledbe!
  • Ne várd a sült galambot!
  • A szépségért meg kell szenvedni!
  • Valamit, valamiért.

Olyan mondatok is belénk vésődtek, amelyek azt üzenik, hogyha önmagadra fókuszálsz, akkor önző vagy és ezért elítél a külvilág. Gondolom ezek a mondatok is ismerősen csengenek:

  • Első a család!
  • Egy nő helye a tűzhely mellett van!
  • Amilyen rózsát szakítottál, olyat fogsz szagolni!

Ezek a mondatok az évek során hitrendszerré alakultak bennünk, és ha nem ennek megfelelően tesszük a dolgunkat, akkor nagyon mély bűntudat lesz a következménye. Sokan ismerjük azt az érzést, amikor végre magunkkal foglalkozhatnánk, mert a gyerekek éppen a nagyszülőknél vannak, de már nem tudunk örülni a szabadidőnek, nem tudunk mit kezdeni ezzel a szabadsággal. Annyira megszoktuk, hogy tesszük a dolgunkat, hogy már nem tudjuk, hogy kell lazítani, hogy mi okozna örömöt nekünk.

Amikor nemet mondunk a gyerekünk, valamelyik családtagunk vagy a barátaink kérésére, abban a pillanatban felébred az önvád, a bűntudat bennünk, és hogy ezt elkerüljük, inkább erőn felül, önmagunkat nem kímélve tesszük, amit elvárnak tőlünk. Nagyon nehéz nemet mondanunk, hiszen már gyerekkorunkban engedelmességre neveltek minket. Akkor voltunk jó gyerekek, ha szót fogadtunk a szüleinknek. Most sincs ez másképp, csak most már bővült a kör, meg kell felelnünk a társunk, a családunk elvárásainak, a gyerekeink igényeinek, a munkahelyi szabályoknak, a főnökünk rigolyáinak.

Annyira mélyen belénk ivódott az a félelem, hogy nem fognak szeretni, ha nem tesszük meg azt, amit elvárnak tőlünk, hogy inkább feláldozzuk magunkat, csak nehogy önzőnek tartsanak, és megbüntessenek.

Persze vannak lázadók, akik azt mondják, hogy nekik aztán ne mondja meg senki, hogy mit tegyenek. Ők azok, akik nem akarnak megfelelni, náluk éppen az alkalmazkodás hiánya okozza a problémát. Ha egy kicsit megkapargatjuk az ő sorsukat, hamar kiderül, hogy egy nagyon erős akaratú, esetleg zsarnoki szülő áll a háttérben, és a vele szembeni védekezés szülte ezt a magatartást.

Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt az önfeladás és a túlzott önérvényesítés között. Valahol mindig a kettő között állunk, és a mérleg nyelve gyakran billeg. Aki a munkahelyén próbál alkalmazkodni, az gyakran otthon játssza a főnököt a párjával, vagy a gyerekeivel szemben, vagy esetleg fordítva.

A lényeg hogy megtaláljuk az egyensúlyt, hogy egyre kisebbek legyenek a kibillenések. Mindig kérdezzük meg magunktól, amikor rábólintunk valamire, hogy „ezt most miért teszem?”. És ha úgy érzem, hogy ezzel feladok magamból valamit, akkor nemet kell mondani.

Persze ez nem megy máról holnapra, de ha a döntéseink előtt megvizsgáljuk magunkat, az érzéseinket akkor egyszer csak eljutunk a szabadságba, amikor már nem azért teszünk meg valamit, hogy szeressenek, hogy elfogadjanak, hanem azért, mert így döntöttünk saját szabad akaratunkból.

7. kérdés

Létezik a pszichológiában egy kifejezés, amit „TANULT TEHETETLENSÉG”-nek neveznek. Ez akkor alakul ki, amikor egymás után több kiszámíthatatlan negatív inger ér minket, és ez által az a meggyőződés alakul ki bennünk, hogy nem tudjuk irányítani az eseményeket. Ennek következményeként kialakul egy pesszimista hozzáállás a világhoz, az élethez és meg sem próbálunk változtatni, még akkor sem, amikor megtehetnénk. Ez a hozzáállás ezután végig kísérheti az egész életünket.

Ez egy önromboló állapot, és mivel nagyon fájdalmas szembenézni azzal, hogy én tehetetlen vagyok, ezért keresek valamit, amivel meg tudom magyarázni saját magam számára, hogy miért nem lépek tovább az életben. Ilyenkor jó megoldásnak tűnik, hogyha a külvilágba teszem át a kiváltó okot és a szüleimet, a páromat, a gyerekeimet és a körülményeket okolom a nehéz helyzetemért. Ez könnyebb, mint szembe nézni a saját tehetetlenségemmel.

Ilyenkor azt mondjuk, hogy azért nem találok jobb munkát, mert a családi hátterem nem volt megfelelő, nem taníttattak, nem biztattak, nem segítettek és így nem tudtam megszerezni azt a tudást, ami szükséges lett volna egy más munkakör betöltésére. Arról viszont elfelejtkezünk, hogy az azóta eltelt 20-30 évben mi sem tettünk sokat azért, hogy továbblépjünk. Természetesen ez nem menti fel a családot a felelősség alól, de nekünk is fel kell vállalnunk a sajátunkat.

Más esetben arra hivatkozunk, hogy azért nincs időnk elmenni egy előadásra, egy koncertre vagy akár egy kávézásra a barátnőkkel, mert a család minden percünkre igényt tart. Pedig lehet, hogy én nem akarok elmenni, de könnyebb ezt így tálalni, mint őszintén kommunikálni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek korlátok, mert vannak! Amikor a gyerek kicsi, és nincs kire hagyni, ez természetes. De gyakran ugyanez a helyzet akkor is, amikor a gyerekek már felnőttek, önállóak és nyugodtan megtehetnénk… és mégse tesszük meg.

Hogy miért? Rengeteg okot fel lehetne sorolni, a bűntudattól, a túlzott felelősségvállalástól kezdve a külvilág részéről érkező manipulációig. De ha igazán őszintén szembe nézünk önmagunkkal, a belső tehetetlenségünk, döntésképtelenségünk az oka annak, hogy lemondunk arról, ami nekünk jó lenne. Gyakran már azt sem tudjuk, hogy mit is szeretnénk valójában!

Legtöbbször saját magunk választjuk ezeket a korlátozásokat azért, mert így van indokunk arra, amit valahol a lelkünk mélyén nem akarunk, vagy nem merünk megtenni. Sokkal könnyebb a külvilágot okolni, mint ezt bevallani.

Könnyebb azt mondani és főleg elhinni, hogy a férjem, vagy a feleségem nem akar válni és nem is engedne el, mint bevallani, hogy azért nem válok el, mert félek a magánytól. Ha szembe tudok nézni ezzel, akkor már szabad vagyok! Mert tudom, hogy azért maradok itt, mert nagyobb szükségem van a biztonságra, mint bármi másra. Vagy elkezdek azon dolgozni esetleg egy külső segítővel, hogy mi az oka ennek a félelemnek, és megpróbálom önmagamban megtalálni a biztonságot. És ettől kezdve megint csak szabad vagyok.

És végezetül van még egy nagyon fontos dolog. Aki nem tud elhatárolódni, azt mások korlátok nélkülinek tartják, és megfojtják kívánságaikkal. Ő pedig addig ad, amíg már azt is elfelejti, hogy neki is lehetnek igényei. Pedig a korlátok létfontosságúak ahhoz, hogy megmutasd, hogy ki vagy és hol állsz. Ha úgy érzed, ez a problémád, akkor gyakran ismételd a következő mondatot:

„Nem, ez most nem megy, magammal kell törődnöm!”

8. kérdés

Van egy nagyon mélyen gyökerező hitrendszeri blokk a tömegtudatban, ez pedig a következő:

 „Most ebben a pillanatban jól kell döntenem, mert lehet, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom! Így akár örökre együtt kell élnem a döntéseim következményével.”

Erre a félelemre alapul az összes marketing tevékenység, a reklámok, az akciók. Ezzel nincs is gond, hiszen mindenki örül annak, ha valamihez olcsóbban tud hozzá jutni.

De mi a helyzet a személyes életünkkel, a munkánkkal, a párkapcsolatunkkal, a barátságainkkal, a mindennapi döntéseinkkel? Ez már sokkal komolyabb elköteleződést jelent. Senki sem szeretne megbízhatatlannak, labilisnak látszani, pedig ha meggondoljuk magunkat, akkor bizony lehet, hogy ez a vélemény alakul ki rólunk. A kérdés csak az, hogy mi a fontosabb? Az hogy mások hogyan vélekednek rólunk, vagy az hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben…

Ha felteszem neked ezt a kérdést, azonnal az utóbbit fogod választani! Viszont amikor fel kell vállalnod ezt a döntésedet és például kikommunikálni a barátnődnek, hogy ma nincs kedved találkozni vele, mert szívesebben töltenéd egyedül ezt az estét, az már más helyzet.

Lehet, hogy ma döntesz valami mellett, de holnap a szíved már egy új irányba húz. És ezzel nincs semmi gond. Nézz meg egy pillangót, sosem egyenes irányban halad. Mindig meggondolhatod magad, mindig van lehetőséged egy újabb döntésre. Kövesd a szívedet minden nap, és tudd, hogy pont arra az útra vezet majd, ami a tiéd.

Sose bánkódj a korábbi döntéseid miatt! Tudd, hogy akkor és ott a fejlettségednek és legjobb tudásodnak megfelelően pontosan úgy döntöttél, ahogy döntened kellett.

Ha egy elszalasztott lehetőség hozzátartozik az utadhoz, akkor vissza fog térni hozzád, ha nem akkor az nem a Te utad volt.

9. kérdés

Az életedet Te teremted, a hiedelmeid, a gondolataid és az érzéseid alapján.

Ahhoz, hogy változás jöhessen létre a személyes világodban, ezeket kell megváltoztatnod. Ha mindent ugyanúgy csinálsz, mint eddig, akkor a végeredmény is ugyanaz lesz. Ha sikerül megváltoztatnod a hozzáállásodat, akkor az életed is meg fog változni.

HIEDELEM:

A hiedelem jelentése: nem megalapozott, téves következtetés, vélemény. Az egész életünk ezen alapul, hiszen mindenről van egy elképzelésünk, aminek gyakran nincs valóság alapja. A legrombolóbbak azok a hiedelmek, amiket magunkról állítunk. Például: nem vagyok elég szép, elég okos, nekem nincs kitartásom, türelmetlen vagyok, nem tudom szépen kifejezni magam, nincs kézügyességem és még sorolhatnám tovább. Vajon honnan hozzuk ezeket a hiedelmeket?
Szerencsére vannak technikák, amelyekkel egészen pontosan meg tudjuk találni, hogy honnan és kitől származnak ezek a mondatok és azt is, hogy mi történt, ami alapján erre a következtetésre jutottunk. Ha pedig ez megvan, akkor meg is tudunk tőle szabadulni. Erre is vannak módszerek. De addig, amíg ezt a sajátunknak tartjuk, és tudásként őrizzük magunkban, addig meghatározzák az életünket.

GONDOLAT:

Sokan úgy gondolják a pozitív gondolkodás a kulcsa annak, hogy megváltoztassuk a sorsunkat. Szeretném bemutatni neked, hogy én hogy vélekedem erről. Képzeld el azt, hogy az életed egy folyó, amely halad a medrében. Az évek során jönnek a problémák, akadályok, amik fahasábokként úsznak a folyón, különböző sebességgel, attól függően, hogy a part közelében vagy beljebb haladnak-e. Egy idő után ezek a hasábok elkezdenek feltorlódni egymáson, egész nagy kupacot alkotva. A pozitív gondolkodás az, amikor ezt az akadályt beülteted virágokkal.
Mi történik ilyenkor? Nem veszel tudomást a problémáról, pedig ott van, és akadályt képez az életed folyóján. Mindaddig, amíg nem kezded el ezeket a hasábokat elmozdítani, akadályt fognak képezni az életedben. Ami viszont jó hír, hogy nem kell az összes hasábot egyenként eltávolítanod. Gyakran elég 1-2 hasábot kibillenteni ahhoz, hogy az egész kupac kiszabaduljon és eltűnjön. Ezt nevezzük gyökérproblémának.
Ilyen például az, amikor azt gondolom magamról, hogy én kevesebbet érek másoknál. Erre egész sor probléma rakódhat az életünkben. Például megelégszem egy rossz párkapcsolattal, egy zűrös munkahellyel, mert nem értékelem magam annyira, hogy azt mondjam az „ÉN ENNÉL ÉRTÉKESEBB VAGYOK”!
Ilyenkor nem az a megoldás, hogy regisztrálok egy társkeresőre, vagy elküldöm 50 helyre az önéletrajzomat, hanem hogy elkezdem felépíteni önmagam. Szembenézek a gyerekkori sérüléseimmel, a családi mintáimmal, a csalódásaimmal, és elkezdem kitisztítani a múltat. Ehhez meg kell ismernem magam, az erősségeimet és a gyengeségeimet egyaránt. Ha ez megvan, akkor kezdődhet a változás.

ÉRZÉS

Sokszor tanácsolják azt, hogyha szeretnél megváltoztatni valamit az életedben, akkor képzeld el magad előtt minél részletesebben a vágyaidat és ezzel sikerül majd bevonzanod az áhított jövőt. Ez igaz, de egy nagyon fontos dologra nem hívják föl a figyelmet. Ez csak akkor működik, ha képes vagy ezt az egészet ÉRZELMEKKEL társítani! Ha úgy képzeled el, mintha már meg is történt volna, és érzed a boldogságot, a vidámságot, a szeretetet, a sikert, a beteljesülést, mintha épp most történne ez az egész. Ha ezt naponta többször is végig játszod, akkora energiát kap a víziód, ami tényleg beindítja a megvalósulást.
Egy másik fontos dolog, ahhoz hogy megváltozzon az életed az érzéseidet is meg kell ismerni. Óriási hiba, ha a „negatív” érzéseinket elnyomjuk. Nem lehetek dühös, csalódott, féltékeny… mert akkor nem vagyok jó, nem vagyok elég fejlett. Tipikus csapda a spirituális úton, amikor valaki azt mondja „Ó én ezen már túl vagyok, én már mindenkit elfogadok olyannak amilyen, bennem már nincs harag…” Na, ilyenkor már tudom, hogy bizony az EGO-val még dolgozni kellene.

A lényeg, hogy a hiedelmeid határozzák meg a gondolataidat és az érzéseidet. Ezért nem helyes az a tanács, hogy „tegyél rendet a fejedben!” vagy az, hogy „ne legyél már ennyire érzékeny”. Ez így nem működik!

A hiedelmeid gyökereit kell megkeresni és felszámolni, a többi már megy magától!

10. kérdés

Legtöbbször mi magunk vagyunk az akadályai annak, hogy boldogabb és sikeresebb életet teremtsünk önmagunknak. Van egy SZEGÉNYSÉG TUDAT a köztudatban, és itt most ne csak az anyagiakra gondolj.

Olyan, mintha arra rendezkedtünk volna be, hogy csak alacsony lángon éljük az életünket. Megelégszünk annyi pénzzel, hogy épp csak megéljünk belőle, annyi szeretettel, hogy átvészeljük a napokat, és annyi szabadsággal, hogy ne bolonduljunk meg.

Nagyon sok mondás erősít meg minket abban, hogy jobban járunk, ha lejjebb adjuk az igényeinket.

  • Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!
  • Ne légy telhetetlen!
  • Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok!
  • A biztos rossz jobb, mint a bizonytalan jó!
  • Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Ez a hozzáállás vezet ahhoz, hogy még akkor is lemondunk a jobb életről, ha tálcán kínálja nekünk a sors. Hogy miért? Mert biztonsági játékosak vagyunk! Félünk a változástól, és nem bízunk magunkban és a jövőnkben.

Mi lenne, ha kilépnél ebből a mintából, és megengednél magadnak egy másfajta tapasztalást? Ha elkezdenél végre élni, ahelyett hogy csak túlélsz? Egy végtelen Univerzumban élünk, amelyben bármi megvalósulhat, aminek energiát adunk. Ha a negatív érzéseid, gondolataid, hitrendszered szerint élsz akkor azt teremted, de ha képes vagy pozitívan létezni a világban, akkor egy teljesen új valóság mutatkozik meg előtted.

Nézz szembe azzal, hogy mi szabotálja benned a vágyat a boldogságra, a kiteljesedésre! Meg tudod ezt nevezni? Segítek!

Képzeld el, hogy mi történne akkor veled és az életeddel, ha megvalósulna a legnagyobb álmod! Például, ha belépne az életedbe álmaid hercege vagy hercegnője, vagy megkapnád azt a munkát, amire mindig is vágytál. Mi változna meg az életedben ettől? Akarod ezt a változást? Vagy maradsz a kitaposott úton?

Bárhogy is döntesz, rendben van!

Ha lépsz az új felé, akkor az lesz utad, ha nem lépsz, akkor pedig az. Ha nem választod a „jobbat” akkor van valami, ami még ennél is fontosabb a számodra. És ezt fogadd el!

Ha majd kész leszel a változásra, akkor a sors újra felkínálja számodra a lehetőséget és akkor hozhatsz egy új döntést, az akkori fejlettségednek megfelelően.

Hiszen azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, hogy fejlődjünk, és hogy tovább lépjünk!

11. kérdés

 TÚL KOMOLYAN vesszük az életünket, a kötelezettségeinket és a szerepeinket!

Az egész életünk arról szól, hogy tesszük a dolgunkat. Dolgozunk a munkahelyünkön, ha végzünk, akkor otthon folytatjuk. Gondoskodunk a családról, neveljük a gyerekeket, meglátogatjuk a szülőket, építjük a párkapcsolatunkat, ápoljuk a baráti kapcsolatainkat. Ha esetleg van még egy kis időnk, akkor fejlesztjük önmagunkat, dolgozunk a problémáinkon.

Érzed, hogy mennyire fojtogat már maga a felsorolás is? És ezzel töltjük a napjainkat, a heteinket, az éveinket és az egész életünket.

Elfelejtettük, hogy kell csak lenni, és élvezni a pillanatot. Próbáld felidézni, mikor voltál utoljára ÖNFELEDT? Már maga a szó is gyönyörűen megmutatja a lényeget, amikor megfeledkezel önmagadról, és csak vagy. Nem tevékenykedsz, nem gondolkozol, csak létezel.

Egy gyerek még tudja, hogy ez mit jelent, amíg mi felnőttek el nem kezdjük őt szabályozni, korlátozni. Persze kell a nevelés, de „játszani is engedd, szép komoly fiadat” mondja József Attila. Viszont ahogy elkezdődik az iskola, vége szakad ennek a felszabadultságnak. Aki nem áll be a sorba, arra hamar rásütik a bélyeget, hogy nem iskolaérett, hogy figyelem zavaros, esetleg autisztikus.

Korán megtanuljuk, hogy az élet feladatok sokasága, és kötelezettségek tengere. Nincs kiút! Szülőként is szenvedünk, mert látjuk, hogy a gyerekünk még tudna és szeretne önfeledten játszani, de annyi az elvárás, hogy nincs rá idő. Persze ez társadalmi probléma, amiből nem könnyű kiszállni.

Tesszük a dolgunkat nap, mint nap, és elfelejtünk örülni, meglátni a pillanat szépségét, gyönyörködni a naplementében. Már a kikapcsolódás, a sport is feladat. Nem kedvtelés és örömforrás, hanem valami olyan tevékenység, amit be kell iktatni a napirendünkbe.

Telnek az évek és egyszer csak rájövünk, hogy nem is éltünk! Rosszabb esetben egy betegség nyitja fel a szemünket, hogy észhez térjünk, hogy megálljunk végre ebben a rohanásban.

„Amikor tudom, hogy valamit elveszíthetek, akkor válik értékessé.”

 Akkor kezdem el értékelni az életet, amikor rájövök, hogy elveszíthetem.

DE DÖNTHETSZ MÁSKÉPP IS!

Nem kell egy betegség ahhoz, hogy felismerd azt, hogy számodra mitől értékes az élet! Amíg itt vagy, addig élj és tanuld meg az önfeledtséget újra. Légy jelen az életedben! Vedd észre a pillanatot, nézd a felhőket, a hóesést, élvezd a napsugár melegségét az arcodon, érezd az étel ízét, és feledkezz meg minden másról, még ha csak percekre is.

Lehet, hogy eleinte tudatosan kell beépítened ezeket a perceket az életedbe, de ahogy szokásoddá válik egyre könnyebb lesz. Ne hagyd, hogy bedaráljanak a hétköznapok, a kötelezettségek. Tanulj meg kilépni a mókuskerékből és jelen lenni az életedben, könnyedén, felszabadultan, önfeledten.

Tégy minden nap valamit, ami rólad szól, ami mosolyt csal az arcodra, mert csak így van értelme az életnek.

És ez csak rajtad múlik!!!

12. kérdés

AZ IGAZI DÖNTÉSEK ÉRZELMI ALAPON SZÜLTNEK!

Valahol mélyen a „zsigereinkben” érezzük, hogy mi a helyes lépés, hogy mit kell tennünk, merre kell indulnunk. Sokszor magunk sem értjük, hogy miért, mégis biztosak vagyunk abban, hogy ez a helyes döntés.

A külvilág viszont válaszokat vár tőlünk! Meg kell indokolnunk a döntésünket. Ekkor viszont bekapcsol a racionális énünk, a logikánk, és próbáljuk ész érvekkel megindokolni azt, amit érzünk és azt, amit tenni készülünk. De gyakran ilyenkor cserbenhagynak a szavak, és csak annyit tudunk mondani, hogy „Úgy érzem, hogy ezt kell tennem”. De a külvilág számára ez legtöbbször nem elegendő indok. Ilyenkor érveket sorakoztatnak fel érzelmekkel szemben és józanságra intenek.

Ami még nehezebb, hogy sokszor ez a párbeszéd bennünk magunkban játszódik le. Mi vagyunk mindkét fél egyszerre. Az is, aki érzi, hogy mit kell tennie, és az is, aki érvel a döntés ellen. Ez okozza a legtöbb szenvedést!

A józan ész a túlélésre van programozva, ezt nevezzük automatikus agynak. Ha számodra létfontosságú a biztonság, akkor olyan döntésekre buzdít majd, amelyek ezt támogatják. Emiatt nem léped át a komfortzónádat. Hiába mondják neked mások, hogy lépj ki a mérgező kapcsolatodból, fel fogsz sorolni egy csomó logikusnak tűnő kifogás, hogy ezt miért nem teheted meg.

Ha a te túlélési programod a szabadságról szól, akkor ezt fogja erősíteni a józan eszed, vagyis szabotálni fogod a kapcsolataid elmélyülését. Logikus kifogásokat fogsz felsorakoztatni, hogy megindokold, hogy például miért szakítottál a mások szerint számodra ideális partnereddel.

Mindkét esetben a józan ész csupán kiszolgálója a benned lévő érzéseknek.

Van egyáltalán kiút ebből a helyzetből? Igen, ha képes vagy felismerni a döntéseid mögötti rejtőző érzéseket, és elfogadod őket anélkül, hogy meg akarnád magyarázni! Semmi gond nincs azzal, ha számodra fontosabb a biztonság, vagy a szabadság, mint bármi más. Nem kell emiatt rosszul érezned magad! Az a legfontosabb, hogy ne nyomd el az érzéseidet azért, mert mások szerint ez nem helyes.

Van egy mondás, hogy „Mindenki csak azt értheti meg, amit önmagában is megtalál”.  Mondhatsz te bármit, hogy meggyőzd, ha másik nem ismeri azt az érzést, ami alapján te a döntéseidet hozod. Mindig lesznek olyanok, akik kételkednek benned, akik megpróbálnak elbizonytalanítani, lenyomni. Képes vagy ezeket a hangokat elengedni a füled mellet és a saját Lelked szavát követni?

Mi van akkor, ha te magad sem érted a döntéseidet? Igen, bizony ez is előfordulhat… De nézzük, mi is történik ilyenkor?  A lelked pontosan tudja, mi a legmegfelelőbb a számodra. Üzen is neked, de sokszor a szimbólumok nyelvén, esetleg álmodban, ami túlmutat a logikán, és ezért gyakran nem jut át a tudat szűrőjén.

Egy biztos, ha úgy ÉRZED, hogy valamit meg kell tenned, vagy éppen azt, hogy nem kell megtenned, akkor bármit is üzen a logikád, fogadd el ezt a zsigeri érzést! Lehet, hogy pár nap múlva megjön a válasz, hogy miért kellett úgy döntened, de az is lehet, hogy csak évek múlva jön a bizonyosság. Az élet előbb-utóbb vissza fogja igazolni a döntésedet.

Minél jobban ráhangolódsz a Lelked halk hangjára, bölcsességére annál magabiztosabb leszel, és könnyebben igazodsz majd el ebben a világban.

Ennek a kulcsa, hogy képes legyél összehangolódni a benned élő öreg bölccsel, a Lelkeddel, aki mindenre tudja a megfelelő választ!

13. kérdés

MINDEN TUDÁS BENNED VAN, CSAK LÁSS!

Amikor elakadunk az életünkben, és nem látunk kiutat a problémánkból, akkor általában felkeresünk egy segítőt, és kikérjük a véleményét, a tanácsát. Ilyenkor ő abban tud segíteni, hogy visszatükrözi nekünk azt, amit érzékel velünk és a problémánkkal kapcsolatosan. Vagyis megjelenik egy kép benne rólunk, és az életünkről. Segítő kérdéseket tesz föl, amelyeket megválaszolva mi magunk ébredünk rá a megoldásra. Vagyis segít felismerni azokat a mélyen rejtőző összefüggéseket, amelyek a jelen élethelyzetünkhöz vezetett.

Ő ekkor tükörként működik, visszatükrözve mindazt, amit érzékel. Ez viszont csak abban az esetben lehetséges, ha a válaszok már eleve bennünk vannak!!!  Az más kérdés, hogy gyakran erre nincs rálátásunk, mivel benne vagyunk a problémában. Az ő feladata az, hogy segítsen felszínre hozni a válaszokat, a megoldásokat.

Sokszor azért érezzük magunkat elbizonytalanodva, mert a probléma annyira mélyen van a tudattalanunkban, hogy nem ismerjük fel az összefüggéseket és ezért nem találjuk a megoldást sem.  Ahhoz hogy a válasz a tudatba emelkedjen, szükségünk van egy katalizátorra, aki lehet egy hivatásos segítő, vagy egy barát. Akár egy kártya, vagy egy könyv is betöltheti ezt a szerepet.

Ahogy haladsz az önismeret útján, egyre inkább képessé válsz arra, hogy Te magad legyél a saját mestered. Egyre jobban megismered a tudattalanodban lévő akadályokat, feltárod a múltadat, felismered a családodból hozott lenyomatokat, és ennek segítségével már képessé válsz arra, hogy meglásd, hogy egy aktuális életesemény hol gyökerezik. Ennek felismerése pedig maga a gyógyulás.

Például amikor rádöbbensz arra, hogy ugyanabba az élethelyzetbe kerültél, mint az anyukád, amikor ő pontosan annyi éves volt, mint Te most. Ekkor már meg van a program, amivel szembe kell nézned. Lehet, hogy kell majd egy eszköz arra, hogy ezt el tudd engedni, de az is lehet, hogy maga a felismerés kioltja a berögzülést. Ami biztos, hogy minél tudatosabban tekintesz a problémáidra, annál könnyebb lesz az elengedés.

Ahhoz hogy válaszokat kapj, először meg kell tanulni kérdezni. Önmagadtól is! Amikor összecsapnak a fejed fölött a hullámok, vagy olyan élethelyzetbe kerülsz, amelyből nem látod a kiutat, akkor tedd föl magadnak a következő kérdéseket:

  • Mit érzek most?
  • Éreztem ezt már korábban is?
  • Mi történt akkor?
  • Hogyan oldódott meg akkor ez a helyzet?
  • Mit tudok most tenni?

Ez a pár kérdés segíthet abban, hogy megszabadulj a belső feszültségtől, kilépj az áldozati szerepből, és elinduljon egy megoldás központú gondolkodás.

Senki nem tudja megmondani neked, hogy mit kell tenned! Mindenki csak a saját szűrőjén keresztül képes érzékelni a valóságot. Még egy segítő is. A szándék jó, de nem biztos, hogy számodra tényleg az a  megoldás. Ahogy mondják „A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.”

Ezért bármilyen tanácsot kapsz is, gondold végig, járd körbe, és kérdezd meg magadtól: „Ez az én utam?” . Figyeld meg, hogy milyen érzések vannak benned, ha elképzeled, hogy megfogadod ezt a tanácsot. Esetleg gombócot érzel a torkodban, vagy szomorúvá válsz? Ha egy árnyalatnyi rossz érzés is van benned, akkor ne fogadd el, hanem keress más megoldást!

A döntésedet kísérő öröm, belső béke és felszabadultság mutatja az utat. Ez a Te igazságod, és ezt csak Te ismerheted.

Ahogy ráhangolódsz erre a belső iránytűre, onnantól kezdve Te leszel életed irányítója!

14. kérdés

AZ ELENGEDÉS A LEGNEHEZEBB DOLOG A FÖLDI LÉTBEN!

Amikor elolvastad a kérdés, szinte látom magam előtt, ahogy igent mondasz a kérdésekre, boldogan és már-már érzed a felszabadulást, amikor hirtelen átsuhan benned a felismerés:

„Hiszen akkor MINDENT el kell engednem, ami eddig az életem része volt!”

És ez így is van! Ha tiszta lappal akarsz kezdeni, akkor le kell zárnod a múltadat! Pontosan ez a legfőbb problémánk, hogy nem tudunk elengedni és tovább lépni.

Gondolj csak bele, milyen nehezen engedjük el a rossz szokásainkat, a haragunkat, a neheztelésünket, a sérüléseinket, a szomorúságunkat, pedig tudjuk, hogy sehová sem vezet, és csak nehezíti az életünket.

Akkor most gondolj azokra a dolgokra, amiket szeretsz! Gondolj a családodra, a gyerekeidre, a szerelmedre, a barátaidra. Őket el tudnád engedni? Ha tiszta lappal akarsz újra kezdeni, akkor ők is eltűnnek az életedből! Ugye nem is olyan egyszerű ez a döntés?!

Akinek van gyermeke, az tudja, hogy ez a szerep milyen hatalmas felelősséggel jár. Hány átvirrasztott éjszaka, mennyi aggódás van a szülői sorsban. Amikor csecsemőként nem tudtad, hogy mi a baja, hogy miért sír ilyen keservesen a gyermeked? Azután, amikor kamaszkorban azért aggódtál, mert nem tudtad hol van, és kivel, hogy mi történik vele, és persze, hogy mikor jön haza. Hatalmas teher és felelősség ez az egész, amiből bizony sokszor szívesen kiléptünk volna.

De most gondolj az első mosolyára, az első lépéseire, az első szavára, az együtt töltött nyaralásokra, az ünnepekre, a karácsonyokra… azt is kitörölnéd? El tudnád engedni egy jobb élet reményében?

És Te, akinek nincs gyermeke, gondolj életed legszebb perceire, az első szerelemre, a barátokkal töltött boldog pillanatokra, a bulikra… Szeretnéd ezeket végleg kitörölni az emlékeidből?

Pontosan azért vagyunk azok, akik vagyunk, mert megéltük ezeket a jó és rossz élményeket! Ettől váltunk azzá a személyiséggé, akik most vagyunk! Ha bármit kitörölnénk az életünkből, már nem lennénk ugyanazok.

Persze nem volt könnyű, de senki sem ígérte, hogy az lesz! Mi választottuk magunknak mindazt a tapasztalást, amit megéltünk, mert pontosan ezek segítettek minket ahhoz, hogy azzá váljunk, akivé válni akartunk. Ez a mi sorsunk, karmánk, feladatunk.

DE VAN VÁLASZTÁSUNK!!!

Mi döntjük el azt, hogy hogyan éljük az életünket. Hogyan viszonyulunk a világhoz, másokhoz és elsősorban saját magunkhoz! Ha képesek vagyunk mi változni, belül a lelkünk mélyén, akkor a külvilág is változni fog. Ezt nevezik Pillangó effektusnak!

Persze vannak dolgok és helyzetek, amelyek soha nem fognak megváltozni, de ha elég bölccsé válsz, akkor képes leszel “felül emelkedni” a történteken, és egy más nézőpontból rálátni a múltra.

Ekkor már érteni fogod az összefüggéseket, az összefonódásokat, a miérteket, és azt is, hogy a Föld egy nagy játszótér, és ha úgy akarod, akkor van lehetőséged arra, hogy megteremts egy új alapot, amire majd az ÚJ jövőd épül! De ehhez szükséged van mindarra a tapasztalásra, amin eddig keresztülmentél.

A JELEN EGY ÁLLOMÁS A MÚLT ÉS A JÖVŐ KÖZÖTT!

DE CSAK JELENBEN TUDSZ TEREMTENI! 

15. kérdés

TE VAGY A TEREMTŐ!

Az eredménye vagy minden egyes gondolatnak, érzésnek és hitrendszernek, amit eddig magadban gyűjtöttél egészen eddig a pillanatig.

Van egy neved, van egy történeted, van egy foglalkozásod és egy választott sorsod. Számos meghatározással rendelkezel önmagadról, az emberekről, a világról és az életről. Ezeket részben a saját tapasztalatod hozta létre, de a zömét valahonnan hozod magaddal. Ilyenek például a szüleidtől, családodtól automatikusan átvett gondolatok, amelyek hitrendszerré alakultak az évek során.

Ezektől a legnehezebb megszabadulni!

Van egyfajta mély összekapcsoló ereje ezeknek a gondolatoknak. Mélyen belül azt érezzük, hogy a szüleinket áruljuk el akkor, ha a tőlük kapott normákat eldobjuk. Mintha megtagadnánk őket! Pedig az a szemlélet, ami az ő idejükben tökéletesen működött, a te életedben már akadályozó tényező lehet.

Ahhoz hogy valami megváltozzon körülötted, neked kell átalakulnod. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha képes vagy megkérdőjelezni mindazt, amiben eddig hittél. Erre nagyon jó gyakorlat lehet a következő:

Keress egy olyan gondolatot, hitrendszert, ami gyakran visszatér, és nehezíti az életedet:

  • Milyen érzés kelt benned, ha elhiszed ezt a gondolatot?
  • Kitől hallottad ezt először?
  • Hogyan segítette ez a szemléletmód az Ő életét?
  • Hogyan gátolta az Ő életét?
  • Szerinted honnan, kitől származik ez hitrendszeri blokk?
  • Miben segíti a TE életedet ez a gondolat?
  • Miben gátolja a TE életedet?
  • Miben lenne más a Te életed, ha elengednéd ezt a gondolatot?

Képzeld el minél részletesebben ezt az új életet, lásd, halld, érezd belül önmagadban a változást. Mintha már ott lennél. Minden porcikádban érezd az örömöt.

És ha ez megvan, akkor képzeld magad elé azt a személyt, akitől átvetted és magadba építetted a gondolatot. Mond neki a következőket:

„Tudom, hogy ez a te gondolatod, a te hitrendszered volt, és azt is tudom, hogy ez segített neked, hogy túléld a hétköznapokat. Átvettem tőled, szeretetből és tiszteletből. Eddig nekem is segítségemre volt, de most már akadályoz abban, hogy megtaláljam a boldogságot, és kiteljesítsem az életemet. Ezért visszaadom neked, mert téged illet, és új életet akarok kezdeni, de továbbra is szeretettel gondolok rád, mindig a szívemben leszel.”

És most képzeld el, amint átadod neki ezt a gondolat csomagot, ő pedig átveszi tőled. Meg is ölelhetitek egymást, ha úgy érzed. Azután lásd, amint elmegy, és magával viszi ezt a gondolatot, hiedelmet.

Most pedig új gondolattal kell megtöltened a helyét! Ez pedig kezdődjön valahogy így:

MEGENGEDEM MAGAMNAK….

Fejezd be a mondatot annak megfelelően, hogy mi szeretnél valójában. Mostantól ez lesz a mantrád, az új életedhez. Sokszor mond ki hangosan, akár le is írhatod magadnak és kitűzheted oda, ahol a legtöbbet tartózkodsz. J

Úgy képzeld el ezt a folyamatot, mint amikor elültetsz egy magot. Minden nap öntöznöd kell, hogy elkezdjen kicsírázni és kibújjon a föld alól. Nem csak a víz a fontos, hanem az idő és a figyelem, amit rá szánsz. Ha szeretettel táplálod, hamarosan kibújik, és láthatóvá válik a számodra.

Már csak az a kérdés, hogy megengeded-e, hogy ez az új élet, amit megálmodtál magadnak, valóságos legyen?

Ha képes vagy elképzelni ezt az új életet, minden porcikáddal, érzéseddel, akkor valóra fog válni, mert ha van róla képed, akkor már életet tudsz adni neki. Hiszen Te vagy a teremtő!

Üdvözöllek az új életed kapujában!

HA ÚGY ÉRZED, HOGY MÁSOKNAK IS, HASZNOS LEHET EZ A BELSŐ UTAZÁS, AKKOR OSZD MEG BÁTRAN!